LEMEZMUSTRA

„Mondj egy okot, hogy itt maradjak örökre” (Soul Messiah)

A PROSTITUTE ÉS A SALVATION REMASTERED
2023. november 17.

Talán emlékeztek rá, hogy a két évvel ezelőtti írásomat, amelyet az akkor megjelent AIU és TBB újrakiadások kapcsán írtam, azzal a gondolattal zártam, hogy remélhetőleg befejezik a sorozatot, és a még kettő, Wea-nál megjelent album is megjelenik majd a remastered sorozatban. Idén januárban Bernhard már elárulta, hogy ezek a lemezek is sorra kerülnek, a munkálatok el is kezdődtek, csak azt nem tudta akkor még megmondani, hogy a kiadás megvalósul-e ebben az évben. Én arra tippeltem, hogy igen, mert a kétéves ciklust szerintem a lemezcég is tartani szerette volna, másrészt mivel az Alphaville éppen zajló, 40th Anniversary turnéja nagyon sikeres és a zenekar iránti érdeklődés folyamatos, üzletpolitikai szempontból mindenképp ajánlatos és megfontolandó lett volna a folytatás. Hála Istennek és a kiadónak, így is lett. Szeptember 7-én jött a bejelentés, miszerint az együttes negyedik és ötödik albuma, a Prostitute és a Salvation remastered delux verziók 2023. november 17-én fognak megjelenni.

A szeptemberi bejelentés napjától szinte vánszorogni kezdett az idő, de gondoltam, ezt a kicsivel több, mint két hónapot lazán kibírom már. Fokozott izgatottságomra igazán az adott okot, hogy ennek a két albumnak is kézzel foghatóvá fog válni végre a vinyl kiadása, amelyre ugyebár annak idején nem kerülhetett sor. Nos, hogy biztosra menjek, kedvenc hazai lemezboltomban adtam le a rendelést, és hát mondanom sem kell, a lemezeket a megjelenés napjára postázta a Melody Center. Innen is köszönöm, üdv és örök hála! (Mellesleg, itthon jóval olcsóbban lehet hozzájutni a lemezekhez, mint külföldről!)

A két új remastered album promóciója valamivel elmaradt az előző kettőjétől, jóval kevesebb poszt jelent meg a közösségi médiákban. A stream szolgáltatóknál három dalt tettek elérhetővé néhány héttel a lemezek megjelenése előtt. Elsőként a Salvation második kislemezének, a Flame-nek jelent meg a demó verziója, ezt a Fools Bruce mixe, és a The Impossible Dream single változata követe a Prostitute-ról. A videók tekintetében: a Prosti érából szedték elő a korabeli média anyagokat két részletben, a megjelenés hetében pedig Marian és Bernhard csomagolta ki és mutatta be a két lemez változatait 1-1 videóban a Youtube-on.

Már a négy, illetve a két évvel ezelőtti remastered cuccoktól is leesett az állam, de meg kell, hogy mondjam, ez a kettő, ha tartalmilag épp nem is, de megjelenésében, a borítók és bookletek tekintetében a legjobbak lettek. Köszönhető ez talán annak, hogy az eredeti dizájnokat az az Ulf Meyer zu Küingdorf gondolta és tervezte újra, aki az első három Alphaville album borítóit is tervezte. Nagyon szép munkák, az Alphaville-hez ismételten igazán méltó színvonal. Ezúttal csak Marian és Bernhard írt egy-egy szösszenetet a két lemez keletkezésének margójára, és ugyan úgy láthatunk ritka és nagyszerű fotókat az adott érákból a 24 oldalas bookletekben. Engem mondjuk zavar, hogy a Prosti füzetben van egy kép pár évvel korábbról, még a berlini fal idejéből, de van egy 1999-es Marian kép is a DS érából. A Salva bookletbe pedig egy mexikói fotó került bele 1994-ből. Nehezen, de megbocsátom ezeket a bakikat! 😉

A tartalmat illetően a Prosti dupla vinyl és dupla cd delux változatban látott napvilágot. Az LP-kre és az első cd-re az eredti album került, a második cd-re pedig a korszak kislemezei, remixei és demói. Igy tehát megkaptuk a Fools és a TID összes ismert és eddig még nem ismert verzióját, a Fools-ból összesen tízet, melyek közül szerintem a Bruce mix magasan veri az összes többit. A demók közül most csak négyet kaptunk, ráadásul úgy, hogy az All in the golden afternoon és az Ain’t it strange demók a DS-en már megjelentek, hasonlóan a Faith Portobello remixéhez. Így csak az Apollo és a TID demók az újdonságok, ez utóbbi meg kiváltképp érdekes a még lassúbb tempója miatt. Az, hogy a többit miért nem mutatták meg, még nem tudni pontosan, feltehetőleg nincs meg minden dal korábbi verziója, és valószínű, hogy ez miatt ezt sem a zenekar, sem a lemezcég nem erőltette.

A teljesség igényét figyelembe véve a Salvation éra lett az, amelyből mindent megkaptunk a Forever Young-hoz hasonlóan. Dupla LP delux, úgy, hogy a D oldalon plusz 4 dal kapott helyet és tripla cd delux, melyeken az eredeti album mellett meghallgathatunk minden remixet és demót. Az, hogy a demók megjelentek önálló lemezen, annak volt köszönhető, hogy mindegyiket megtalálták. A ritka és eddig nem ismert remixek közül itt is van néhány, amelyre felkaptam a fejem: még a Wishful Thinking Kai Matthiesen mixe is bejövős, ami mondjuk nem az én világom, de azt is leszögezhetem, hogy a Soul Messiah Spike Drake mixe messze az egyik legjobb. Összességében elmondható, hogy a Salva éra dalaiból készült a legtöbb és legigényesebb remix a 90-es évek végén.

Zárásként visszatérve az LP bookletek írásaira, érdekes dolgok derültek ki az albumok készítésének háttereiről, annál is inkább, mert én például nem tudtam, hogy a Prosti befejezése után felszámolták a Lunapark stúdiót, és azt sem, hogy a Salva volt az első lemez, amely már teljesen a digitális technikát használva készült el. Ahogy Bőczén Zsolt barátom mondta a remastered-ek megjelenése után: "ezek az írások lényegében teljesen új és egyben izgalmas megvilágításba helyezték ezeket az albumokat", és ugyan ez elmondható az együttes első három albumához kapcsolódó írásokról is.

Most, hogy a Wea-nál megjelent Alphaville nagylemezek mindegyike megjelent a remastered sorozatban, a kérdés még így is nyitott marad: mi lesz a Marian Gold szóló albumokkal? Remélem, hogy két év múlva még azoknak is ennyire örülhetünk! A So Long Celeste tisztán Wea kiadás volt 1992-ben, míg a United a Wea dél-afrika leányvállalatánál, a Tusk-nál jelent meg először 1996-ban. Hogy ez utóbbi kiadási jogai most hol vannak nem igazán tudom, mivel ugyebár a United-et 1999-ben újra kiadták az amerikai A Different Drum-nál.
De jó lenne, bizakodjunk!

vafe, 2023. december 18.