LEMEZMUSTRA

AZ AFTERNOONS IN UTOPIA ÉS A THE BREATHTAKING BLUE REMASTERED
2021. május 7.

 "Az AFTERNOONS IN UTOPIA még mindig azt képviseli, ahonnan jöttünk.
És a THE BREATHTAKING BLUE még mindig azt mutatja be, hogy hová is akarunk eljutni." (Marian Gold és Bernhard Lloyd)

Számomra ez a két mondat foglalja össze leginkább azt az üzenetet, amelyet a legfontosabbnak tartok a remastered sorozat folytatásában megjelent második és harmadik Alphaville albumok kapcsán. Mindkét lemez rendkívül fontos volt az együttes pályafutását illetően, és Marian jól eltalált gondolatai igazán a megérdemelt helyükre tették ezeket a nagylemezeket a csapat életművét tekintve. Mintha az Utopia-t „elmarasztalná”, a Blue-t meg „felemelné”, és aztán a kettőt mégis közös nevezőre hozza…   

Nos, mondanom sem kell, mekkora öröm volt számomra, amikor március elején megjelentek azok a rejtélyes üzenetek az együttes közösségi oldalain: biztos voltam benne, hogy a remastered sorozat fog folytatódni, és bár csak az AIU album újrakiadására számítottam, igazi meglepetés volt, hogy a TBB is érkezni fog mellé.

Az újrakiadások marketing részei jól fel lettek építve: a hetenként megjelenő előzetesek, videók és posztok (youtube, facebook, instagram) kellőképpen vezették fel a projektet. A két album remastered kiadása 2021. május 7-én jelent meg: digitális, cd delux és vinyl delux formátumokban.   

Elsőként nézzük az Afternoons In Utopia remastered kiadását. A belső borítókon és a bookletekben az együttes logójának zöld és rózsaszín színei köszönnek vissza.
A középső oldalon egy fekete-fehér fotó, amely a Dance With Me videójának forgatásán készült. A ritka, eddig nem látott képeken kívül, az vinyl változat bookletjében interjúkat és beszámolókat is olvashatunk, míg a cd változatba csak a szövegeket tették bele.
Szép füzetek, hozza az Alphaville-nél megszokott színvonalat, amelyet egyébként az eredeti tervezővel gondoltak újra. A zene remasterelése remekül sikerült, a vinyl gyönyörűen, a cd-k pedig tényleg hallhatóan sokkal jobban szólnak: a második cd-re egyébként az Utopia kislemezek b oldalai és maxi verziói kerültek. Némi csalódás, hogy míg az első album két évvel ezelőtti hasonló kiadására minden kiadott verzió felkerült, itt sajnos már lemaradtak változatok. Bernhard elmondása szerint helyhiány miatt nem került fel a második korongra a Sensations és a Red Rose 12” dub mixei, valamint a Sensations 7” remix sem az eredeti formájában hallható, hiszen ebből hiányoznak vokál sávok. Felkerültek viszont – a zenekar számára nagyon fontos – olyan demók, amiket a Dreamscapes-en már hallhattunk (Carol Masters, Lassie Come Home) illetve a Dance With Me 1999-es live verziója zárja a lemezt. A kettő hiányzó 12”-es dubot nagyon sajnálom, mert ezek nem jelentek meg soha cd minőségben, s attól tartok, már soha nem is fognak. (Én mondjuk ezeket választottam volna inkább a demók helyett…)

Csalódás volt az AIU-t tekintve a DVD hiánya is. A cd deluxba simán belefért volna még egy lemez a korszak videóival és egy hasonló filmmel, mint a FY esetében.
A projekt megjelenése előtt a youtube-ra kikerült videók és visszaemlékezések bőven megfeleltek volna dokumentumként és azért valljuk be, a korszak videóit is szívesen néztük volna immáron jó minőségben. Valószínűnek tartom, hogy a lemeztársaság volt inkább az oka ennek a hiánynak, de nem értem, hogy a Forever Young remastered sikere után ezt miért nem merték meglépni. Vagy talán a zenekar sem támogatta kellőképpen az ötletet? (Gondolom a kislemezekhez készült 4 videó csak nem veszett el az idők folyamán…)

Amennyire csalódás az AIU a hiányosságai miatt, annál nagyobb öröm a The Breathtaking Blue és korszakának felölelése a remastered kiadása kapcsán. A borítók és a hozzá kapcsolódó booletek itt is nagyon szépre sikerültek: a ritka és szép fotók, amelyeket eddig nem láttunk, vagy a centerfotó, amelyhez hasonló csak a First Harvest füztben jelent meg és a hozzájuk kapcsolódó  grafikus megoldások igazán nívóssá  teszik az amúgy is  gyönyörű  albumot. A vinyl verzió bookletjének zenekari írásai ismét megdobogtatták a szívemet, annál is inkább, mert ez volt eddig is, és ezek után biztosan ez marad a kedvenc Alphaville albumom. Ez a remastered kiadás mind látványban és mind hangzásban még egy fokkal magasabbra emelte a TBB és korszakának színvonalát. Ennél a projektnél mindent megkaptunk: az összes kislemez verziót, a b oldalakat és 12”-es verziókat és minden remixet, amelyek akkoriban pluszban még a dalokhoz készültek: az összes amerikai Romeos és Mysteries remix a második cd-re került.  
A b oldalasok közül én feleslegesnek érzem a Summer In Berlin demót, amely kétségtelen a Summer Rain maxi b oldala is volt, de ezt megkaptuk már két éve a FY super deluxon is. Itt is van néhány demó a második cd-n, amelyet az együttes fontosnak tartott megmutatni: az Ariana és a Headlines ismerős volt a History-ról, a She Fades Away a DS-ről, így talán csak a Heaven or Hell okozott némi meglepetést, meghallván, „miből is lesz a cserebogár.”
Ha lehetett még tovább fokozni a TBB hangzásának tökéletességét, ez a remastered kiadás mindenképp ezt teszi.  

Sőt, a projekt legalább ennyire fontos része lett a szintén felújított és immáron DVD-n megjelent Songlines, amely legalább annyira letaglózott látványban, mint a hangzásban. Meglepetésre a Romeos-nak egy eddig ismeretlen verzióját halljuk a filmben. Marian elmondása szerint, amikor elküldték a zenét a kiszemelt rendezőnek a film elkészítéséhez, akkor még ez volt a dal „hivatalos” verziója. És hát nem csak a filmek, hanem az összes fénykép is megtekinthető a lemezen hallható dalokhoz, amelyek eredetileg a 89-es graphic cd-n jelentek meg. A Songlines bookletje is gyönyörű, amely tartalmaz egy-egy kockát a filmekből, illetve a rendezők is beszélnek néhány mondatban az elkészült műveikről.

Összességében az Alphaville hozta a megszokott magas színvonalat a két album remastered kiadása kapcsán is. És befejezésként ide is csak azt írhatom, hogy bizakodjunk a folytatásban: reményeim szerint két év múlva talán sorra kerül még a Prostitute és a Salvation albumok remastered kiadására is, amelyek még a Wea-nál jelentek meg.

vafe, 2021. július 18.