KISLEMEZMUSTRA

WISHFUL THINKING
(Life Is King)
1997. június 13.



A duóvá karcsúsodó Alphaville első kislemeze. Egy újabb korszak kezdete, a
"vissza a gyökerekhez" jegyében. Csupa elektronikus hangzás, erős, techno jellegű dobok, samplerek, effektek, filharmonikus zenekari betétekkel. Még inkább táncolható remixek. Sok év kihagyás után ismét egy b oldalas dal, a korszak hangulatához igazodva (Life Is King).
Videó hiányában csaknem visszhangtalan kislemez, annál nagyobb koncert kedvenc, állandó koncert darab.

Amikor 1996. március 2-án, életem első Alphaville koncertjén meghallottam a
Wish You Were Dead című új dalukat, szinte biztos voltam benne, hogy megvan a következő slágerük. A koncerteken akkor debütáló dal kedvező fogadtatásban részesült, s tulajdonképpen azóta állandó koncert darab lett. Az időközben felvételre került nóta - a producer és lemezcég nyomására -  címét Wishful Thinking-re változtatták. Szó mi szó, elég morbid lett volna kislemezt megjelentetni a "Bárcsak dögölnél meg" címmel. De nem csak a dal címe, hanem a stílusa is megváltozott, amire az a kislemezre került. Köszönhető volt ez persze az új producernek (Andy Richards) és a Wea lemezcégnek is más elvárásai voltak az új anyaggal kapcsolatban, ellentétben a két legutóbbi Alphaville album kapcsán. Kialakult a (régi) új irány: vissza a gyökerekhez! Ez persze részben volt csak meglepetés, mert Marian már a Prostitute megjelenése után egy évvel bejelentette, miszerint az együttes "új partok felé evez" majd.

A Wishful Thinking volt hivatott bemutatni az új korszak kezdetét. Már a lemez borítója is azt sejtette élénksárga színével, az együttes új, piros logójával, mintegy előrejelzés: itt most valami meghökkentő következik. S valóban. Valami egészen elképesztő képet vághattam azon a júniusi vasárnapon, amikor Komjáthy György bemutatta Vasárnapi koktél című műsorában az új kislemezt. Habár ismertem a dalt a koncertről, de mégis mást kaptam, mint amire számítottam. Egyszerű, ellaposodó hangzás, elektronikus alapokkal, techno ritmusszekcióval, mindez nagyzenekari részekkel megspékelve. Az egész produkció tökéletesen illeszkedett az akkori zenei trendbe, és ezt természetesen az együttes is elismerte. A kislemez verzió számomra érthetetlen módon, a dal egy remixe lett (Turbobeat), tehát nem az albumról lett kimásolva. Ez még talán rendben is lenne, de olyannyira szembetűnő a különbség a változatok között, hogy sokáig csak kapkodtam a fejem - mi is lenne ez az egész.
Az intró még egészen elviselhető, talán ez az egyetlen eleme a dalnak, amit átmentettek az eredeti demóból. Az utána következő minimalista és lapos hangzás csak a refrén alkalmával törik meg, amikor is megszólalnak a már említett vonósok, valamiféle "gitárhangzással" dúsítva, amit most itt persze a szintikkel állítottak elő. Az amúgy lendületes és már-már zavaróan slágeres dal erőssége Marian énekteljesítménye a már említett nagyzenekari részekkel. De hiába minden erőlködés, újbóli kísérlet a tömegekhez való fordulással, videó hiányában ez a dal, ebben a formában önmagában kevés volt az üdvösséghez. Talán ha a földbe döngölős album verziót hozták volna ki, nagyobb esélye lett volna, de azt szerintem már senki nem merte bevállalni. Így maradtak a Turbobeat remixek a kislemezre, beleértve az extended verziót, ami semmi újat nem adott a produkcióhoz a hosszától eltekintve.
A további remixeket hallgatva: a kislemezen elhangzik még az úgynevezett Physical shot cut mix, amelynek a hosszabb verzióját is meghallgathatjuk, igaz azt csak a cd promóciós változatán (Physical mix). Ez a változat egyértelműen a techno világába viszi el a dalt, pergősebbé és táncolhatóbbá téve azt. Számomra semmilyen előremutatót nem tartalmaz, sőt, olyannyira nem szeretem, hogy a mai napig mindig átugrom. S mielőtt a még egyetlen hátralévő remixre kitérnék, itt engedtessék meg néhány szó a b oldalas számról, ami tulajdonképpen már nem is igazi b oldal, lévén a kislemez nem jelent meg bakeliten, csak cd formátumban. A Life Is King egy meglepetés volt számomra, sokáig nem is tudtam mire vélni.  Vontatott hangulatú, torzítókkal megfejelt versszakok, valamivel élénkebb, fejhangon menetelő refrén erős és odavágó dobokkal, minimalista szintetizátor-hangzással, sok-sok effekttel. Ez a dal is hozza a korabeli divathullám vonásait, de minden erénye ellenére - ha egyáltalán van ilyen - nem kerülhetett már fel a következő sorlemezre. Illetve majd az amerikai kiadásra igen.
A Wishful Thinking-nek jelent meg egy 12" bakelit változata is, amelyre a Physical mixeken kívül a dal Mars Attax mixe került még fel. Egy egészen más megközelítés, igazi remix az én szememben. A versszakok nem emlékeztetnek az eredeti változatra, csak a refrénnél tér vissza a dal az eredeti medrébe. Óriási szinti- és effektzuhatag az egész, szinte ömlik ránk a zene. Magával ragad, sodor, elvisz a világvégére érzés. Tetszetős, ki-kilépős befejezés. Ha a másik kettő remix csalódás, ez mindenképp kárpótol, főleg azokat, akik szeretik a remixet, mint műfajt.    

Amikor visszaemlékezem ezekre az időkre, elég sok érzés kavarog bennem. De ha röviden jellemeznem kellene az Alphaville ezen időszakát, a dal egy sora jut eszembe minduntalan: "There's just one chance to survive" - s valóban, ez csak egy esély a túlélésre..

Azt hiszem ekkor, 1997-ben szakadt ketté igazán az együttes tábora: míg az ős-Alphaville rajongói kitörő örömmel fogadták az "új" zenei irányt, addig a nagy ívű zenei fejlődést mutató Utopia-Blue-Prosti korszak rajongói inkább csalódással és fanyalgással.
A dolgot még inkább tetőzte Echolette távozása az együttesből: bár az új album dalait még együtt írták meg, a felvételeken már nem működött közre. Ekkor és ezek után következett a "Megváltás" album.

vafe/2000 nyarán