KISLEMEZMUSRA

SUMMER RAIN
1989. június 16.

A The Breathtaking Blue album második kislemeze. Az első ballada kislemezen a Forever Young óta, és az egyetlen olyan single, amely egyben albumnyitó is.
Meglepő választás, mint kislemez, stílusában teljesen szokatlan az Alphaville-től.
Erős dobok, jazz-re hajló lágy zongorajáték, Gold óriási éneke. A maxin addig szokatlan módon két b oldalas dal: a magával sodró, egyben a korszak egyik legjobb b-songja (Sister Sun) és egy korai alapmű demója (Summer In Berlin). Nagyszerű dalhoz kiváló videó az emlékezetes Songlines-ról.   
Minden erénye ellenére visszhangtalan kiadvány.

Mindenkit váratlanul ért, és sokan nem is értettük, miért a Summer Rain lett a második kislemez a harmadik albumról. Olvastam olyan kritikákat is, miszerint az együttes tagjai valószínűleg megőrültek, amiért egy slágergyanúsnak egyáltalán nem mondható dalt választottak kislemezre. Ma már persze tudjuk, az egész szándékos volt, hiszen az Alphaville teljesen szembe ment a lemeztársaság érdekeivel, mondhatni, a nem sikeresség volt a céljuk. Míg tehát üzleti szempontból ez egy anti-kislemez, az együttes azért igyekezett a rajongói kedvében is járni, már ami a lemez b oldalát illeti. Addig teljesen szokatlan módon a maxi b oldalára kettő dal is felkerült.
Még mielőtt a dalokról szót ejtenénk, nézzük meg a borítót. Azon egy óriáskerék látható alulról fotózva, mögötte a kék ég. A borító tetején az együttes neve és a lemez címe, az alján pedig az albumról ismert egyiptomi stílusfigurák. A hátoldal érdekesebb, mert azon a videó egy képkockája látható, rajta a főszereplő hölggyel. Tetszetős borító, bár sokáig fogalmam sem volt, hogy jön az óriáskerék a nyári záporhoz. Aztán persze rájöttem, hogy a mögötte látható lélegzetelállító kékség a lényeg, utalva a dal szövegére.

A Summer Rain egy gyönyörű dal. Igazából nehéz elemezni, mert túl sok mindent nem lehet a zenéről írni, ezt pedig már megtettem a bevezetésben. A kislemezre az albumverzió került, míg a maxira ennek egy másfél perccel hosszabb változata. Jazz-re hajló zongorajáték adja a dal alapját, amelynek hangulatát remekül erősítik fel a vonósok, mindez váltakozó dobokkal. Gold hangja és éneke fergeteges, remekül passzol a zenéhez, teljesen harmonizál a kettő, és hiába a melankolikus vonulat, mégsem ülteti le a dal hangulatát. A szöveg, vagy inkább már vers, az egyik legszebb ebből az időszakból: a sorok között egyfajta jövőkép bújik meg, milyen is lesz a világ az atomkorszak árnyékában. A dalhoz remek kontrasztot ad a b oldalas szám, a lendületes Sister Sun. Szerintem ez a harmadik album kislemezeihez készült b oldalak legjobbja, éppenséggel az albumon is szerepelhetne. Egy újabb, a környezetvédelemről szóló szöveg, egy olyan téma, amely rendszerint foglalkoztatta az együttest. Ha figyelmesen olvasod a szövegeket és hallgatod a két dalt, kiderül, hogy a kettő szorosan összetartozik, témájában egyik a másiknak következménye. (Itt jegyzem meg, hogy a kislemez megjelenésével párhuzamosan volt is egy környezetvédő kampánya az együttesnek '89 nyarán.) A Sister Sun zeneileg egyszerű elemekből építkezik: játékos bevezető intró, amely később átvezető is, lágy szintetizátor hangok, végig remekül alákevert gitárhangzás, illetve a második refréntől végig gitárszóló is, párhuzamosan a többi sávval együtt megszólalva. Pontos basszus futamok, határozott és mindvégig kemény ipari dobok. A végére fokozatosan erősödik fel a hangulat és minden energia, több éneksávval beteljesülve. (Ez a zenei megoldás igazán majd csak a Prostitute dalainál lesz jellemző.) Nagyszerű tiltakozó és kampánydal. Van még egy meglepetés a maxin, hiszen ha már summer, akkor pont idevág az együttes egy korábbi klasszikusa, az első albumon már megjelent Summer In Berlin. Nos, mind szövegében, mind pedig zenei hangulatában remekül passzol az első két dalhoz, mintegy levezetve a témát: a demó verzió egyszerű elemei remekül építkeznek az effektekkel, egyfajta visszautalás a környezetre: a forgalom zaja, a kutyaugatás, vagy a madarak csicsergése mind ezt próbálja erősíteni. Gold hangja kevésbé emlékeztet önmagára, egy kicsit befelé is fordul a dal hangulata miatta. Szép levezetése a lemeznek.

Ezzel a lemezzel kapcsolatban időközben két emlék ért utol: az egyik a megjelenés nyarán történt. Valahol Budafokon a nagynénémtől pár utcával lejjebb találkozhattam kettő Alphaville rajongó lánnyal, akik rögtön megkérdezték, szeretnék-e egy másolatot a Summer Rain maxiból. Aztán Éva a kezembe nyomta a frissen szerzett 12" változatot. Napokig el voltam és el is vonultam a nagyvilágtól egy fülhallgatóval a fejemen. Mekkora nyár volt az, és mekkora korong!
A másik három évvel később, egy novemberi délutánon történt. A frissen alakult magyarországi fanclub két alapítójával találkoztam Kőbányán, és az egyiküknek volt meg a Summer Rain 3"cd, amilyet addig még sohasem láttam. Aztán persze sokáig a szívembe zártam: nekem csak 2005 nyarán sikerült megszereznek az ebay-ről kemény licitálások után eme kedvenc maxi lemezem. Először a cd, majd a 12" változatot.
Mivel is lehetne befejezni ezt a pár gondolatmenetet, mint a dal két utolsó sorával:
"Micsoda isteni érzés / boldog vagyok ismét" .

(vafe_2009-06-13_a megjelenés 20. évfordulója közeledtével)