 | KISLEMEZMUSRA
SUMMER RAIN
1989. június 16.

A The Breathtaking Blue album második kislemeze. Az első ballada kislemezen a Forever Young óta, és az egyetlen olyan single, amely egyben albumnyitó is.
Meglepő választás, mint kislemez, stílusában teljesen szokatlan az Alphaville-től.
Erős dobok, jazz-re hajló lágy zongorajáték, Gold óriási éneke. A maxin
addig szokatlan módon két b oldalas dal: a magával sodró, egyben a
korszak egyik legjobb b-songja (Sister Sun) és egy korai alapmű demója
(Summer In Berlin). Nagyszerű dalhoz kiváló videó az emlékezetes Songlines-ról.
Minden erénye ellenére visszhangtalan kiadvány.
Mindenkit váratlanul ért, és sokan nem is értettük, miért a Summer Rain
lett a második kislemez a harmadik albumról. Olvastam olyan kritikákat
is, miszerint az együttes tagjai valószínűleg megőrültek, amiért egy
slágergyanúsnak egyáltalán nem mondható dalt választottak kislemezre.
Ma már persze tudjuk, az egész szándékos volt, hiszen az Alphaville
teljesen szembe ment a lemeztársaság érdekeivel. Míg tehát üzleti
szempontból ez egy anti-kislemez, az együttes azért igyekezett a
rajongói kedvében is járni, már ami a lemez b oldalát illeti: addig
teljesen szokatlan módon a maxi b oldalára kettő dal is felkerült. Még
mielőtt a dalokról szót ejtenénk, nézzük meg a borítót. Azon egy
óriáskerék látható alulról fotózva, mögötte a kék ég. A borító tetején
az együttes neve és a lemez címe, az alján pedig az albumról ismert
egyiptomi stílusfigurák. A hátoldal érdekesebb, mert azon a videó egy
képkockája látható, rajta a főszereplő hölggyel. Tetszetős borító, bár
sokáig fogalmam sem volt, hogy jön az óriáskerék a nyári záporhoz.
Aztán persze rájöttem, hogy a mögötte látható lélegzetelállító kékség a
lényeg, utalva a dal szövegére.
A Summer Rain
egy gyönyörű dal. Igazából nehéz elemezni, mert túl sok mindent nem
lehet a zenéről írni, ezt pedig már megtettem a bevezetésben. A
kislemezre nem az album verzió került, hanem annak egy tíz másodperccel
rövidebb single változata: ha figyelmesen hallgatod, a második refrén
utáni átvezető rész hiányzik, ott rögtön kezdődik a "What a glorious
feeling" szakasz. Ezzel egyébként csak a remastered kiadások kapcsán
szembesültem 2021-ben, mivel évtizedekig azt hittem, hogy a kislemez
verzió egyenlő az album változattal. A 12"-es korongra és a cd 3"
kislemezre az album verziónak egy másfél perccel hosszabb, vagyis az
extended változata került. Jazz-re hajló zongorajáték adja a dal
alapját, amelynek hangulatát remekül erősítik fel a vonósok, mindez
váltakozó dobokkal. Gold hangja és éneke fergeteges, remekül passzol a
zenéhez, teljesen harmonizál a kettő, és hiába a melankolikus vonulat,
mégsem ülteti le a dal hangulatát.
A szöveg, vagy inkább már vers, az egyik legszebb ebből az időszakból:
a sorok között egyfajta jövőkép bújik meg, milyen is lesz a világ az
atomkorszak árnyékában. A dalhoz remek kontrasztot ad a b oldalas szám,
a lendületes Sister Sun. Szerintem ez a harmadik album
kislemezeihez készült b oldalak legjobbja, éppenséggel az albumon is
szerepelhetne. Egy újabb, a környezetvédelemről szóló szöveg, egy olyan
téma, amely rendszerint foglalkoztatta az együttest. Ha figyelmesen
olvasod a szövegeket és hallgatod a két dalt, kiderül, hogy a kettő
szorosan összetartozik, témájában egyik a másiknak következménye. (Itt
jegyzem meg, hogy a kislemez megjelenésével párhuzamosan volt is egy
környezetvédő kampánya az együttesnek '89 nyarán.) A Sister Sun
zeneileg egyszerű elemekből építkezik: játékos bevezető intró, amely
később átvezető is, lágy szintetizátor hangok, végig remekül alákevert
gitárhangzás, illetve a második refréntől végig gitárszóló is,
párhuzamosan a többi sávval együtt megszólalva. Pontos basszus futamok,
határozott és mindvégig kemény ipari dobok. A végére fokozatosan
erősödik fel a hangulat és minden energia, több éneksávval
beteljesülve. (Ez a zenei megoldás igazán majd csak a Prostitute
dalainál lesz jellemző.) Nagyszerű tiltakozó és kampánydal. Van még egy
meglepetés a maxin, hiszen ha már summer, akkor pont idevág az együttes egy korábbi klasszikusa, az első albumon már megjelent Summer In Berlin.
Nos, mind szövegében, mind pedig zenei hangulatában remekül passzol az
első két dalhoz, mintegy levezetve a témát: a demó verzió egyszerű
elemei remekül építkeznek az effektekkel, egyfajta visszautalás a
környezetre: a forgalom zaja, a kutyaugatás, vagy a madarak csicsergése
mind ezt próbálja erősíteni. Gold hangja kevésbé emlékeztet önmagára,
egy kicsit befelé is fordul a dal hangulata miatta. Szép levezetése a
lemeznek.
Ezzel a lemezzel kapcsolatban
időközben két emlék is utolért: az egyik a megjelenés nyarán történt.
Valahol Budafokon a nagynénémtől pár utcával lejjebb találkozhattam
kettő Alphaville rajongó lánnyal, akik rögtön megkérdezték, szeretnék-e
egy másolatot a Summer Rain maxiból. Aztán Éva a kezembe nyomta a
frissen szerzett 12" változatot. Napokig el voltam és el is vonultam a
nagyvilágtól egy fülhallgatóval a fejemen.
Mekkora nyár volt az, és mekkora korong! A másik három évvel
később, egy novemberi délutánon történt. A frissen alakult
magyarországi fanclub két alapítójával találkoztam Kőbányán, és az
egyiküknek volt meg a Summer Rain 3"cd, amilyet addig még sohasem
láttam. Aztán persze sokáig a szívembe zártam, de nekem csak 2005
nyarán sikerült megszereznem az ebay-ről kemény licitálások után
először a cd, majd a 12" változatot.
A kislemez legutóbbi kiadására 2023. június 28-án került sor, amikor is
a TBB album remastered után két évvel ez a single is felkerült a
streaming szolgáltatók oldalára.
Mivel is lehetne befejezni ezt a visszaemlékezést, mint a dal két utolsó sorával:
"Micsoda isteni érzés / boldog vagyok ismét" ...
(vafe_2009-06-13_a megjelenés 20. évfordulója közeledtével, kiegészítve 2024-ben, a 35. évforduló kapcsán)

|
 |
|