KISLEMEZMUSRA

ONE STEP BEHIND YOU
1993. március 19.

Gold második kislemeze a So Long Celeste albumáról. Eredetileg ez egy Tim Whelan szerzemény 1989-ből. Lendületes zenei témák, Gold pazar éneke,
Vanessa Vassar nagyszerű klipje.
A kislemezre a dal négy remixe került, amelyek mindinkább a táncparkettek látogatóit célozta meg. Igazi ritkaságnak számító promo 12" kiadvány a dal további remixeivel. Az első kislemez, amely b oldal nélkül jelent meg. A 90-es évek elejének trendjeihez kiválóan alkalmazkodó single.

1993. kora tavaszán a Depeche Mode éppen aktuális kislemeze, az I Feel You, majd az azt követő új albumuk foglalkoztatott leginkább, az éppen csak vánszorgó és a végletekig unalomba forduló katonáskodásom második féléve alatt. A szerencsének köszönhetően minden héten otthon voltam egy-egy napot és az MTV-t bámulva próbáltam zenék hiánya okozta szomjúságom enyhíteni, híreket vinni a laktanyába a fiúknak az éppen aktuális dalokról és klippekről.

A fent említett dalról és videójáról kellett mesélnem egy ős DM fannak, aki Pesten lakott és esélye sem volt még hetekig haza jutnia. Nem akarta elhinni, hogy a Mode kijött egy rockos dallal, Dave pedig hajat és szakállt növesztett. Aztán amikor a dalt elkezdték játszani a hazai rádiók, szegény teljesen padlót fogott. Hetek múlva, amikor pedig végre megnézhette a klippet, sírva jött vissza a laktanyába. Igen, emlékezetes idők voltak azok, és roppant érdekes is egyben: nekem éppen az a DM kislemez és album, a Songs Of Faith and Devotion lett a kedvencem és az életművük csúcsa. Óriási hatással volt rám, és így van ez a mai napig.

Szóval ilyen és ehhez hasonló körülmények közepette el is feledkeztem a mi drága Marian Goldunk második szóló kislemezéről, annak megjelenéséről is jól lemaradtam, holott az akkor éppen aktuális Moonpaper 1992/4. száma hozta a megjelenési dátumot, sőt még a videó forgatásról is beszámolt. Így aztán az 1993. március 19-én megjelent maxit csak jóval később hallgathattam meg – így visszagondolva, fogalmam sincs, pontosan mikor. Ami azt illeti talán nem is nagyon bántam. Nem voltam elájulva a maxitól, sőt egyenesen bosszantott: hogyan lehetett ezt a remek dalt így elbaltázni, telerakni a lemezt a nóta ilyen-olyan mixeivel. Az igazat megvallva soha nem szerettem a remixeket, még jó, hogy az Alphaville életműve soha nem volt tele ilyenekkel.
Azért néhány érdekes dolgot hadd jegyezzek meg a kislemez kapcsán:

Ez egy feldolgozás, amely az első eset volt az Alphaville életműben, hisz addig csak saját dalokat jelentettek meg. Az eredeti dal a brit Furniture 1989-es albumának, a Food, Sex and Paranoia nyitó dala, amelyenek szerzője az együttes gitárosa, Tim Whelan volt. Ez volt az első lemez az Alphaville történelemben, amely már nem jelent meg 7” formában, csak cd maxin és egy promo 12”-en. Nem vettem meg akkoriban a cd-t, később pedig, amikor próbálkoztam, borsos ára mindig eltántorított. Sőt, ez volt az első olyan kiadvány, amelyre nem került b oldalas dal sem. Csalódás volt ez is, hiszen az And I Wonder-en ott volt legalább egy remekbe szabott Legend.
A cd maxi borítója igazán tetszetős lett, színvilágában hozta az akkori trendet, mint ahogy a zenei tartalom is. A táncolható mixek ugyanakkor így sem váltották be a hozzá fűzött reményeket, hiába forgattak videót is hozzá, ami ráadásul nagyon jóra sikeredett, a kislemez sikertelen maradt. Azt is érdekesnek találtam, hogy a videó alatt nem a kislemez verzió (Battery mix) hanem az eredeti album változat szól.

De mi rajongók legalább örülhettünk, kaptunk egy második maxit Goldtól a 90-es évek elején, abban az időszakban, amikor amúgy is eléggé szűkölködtünk az Alphaville-hez köthető kiadványokban.

vafe, 2013. március 19.

(PS: Fél évvel ezelőtt megvettem a maxi cd-t, 50 euro volt postával együtt. Jó vétel volt azt hiszem, ennyit megért nekem ez a 27 éves cd ritkaság  - vafe, 2020. április.
A mára már igazi ritkaságnak számító 12"-es verziót is beszereztem, nagyon jól szól a lemez - vafe, 2024. március)