 |
||||||||||||
 |  |  |  |  |  |  |  |  |
||||
 |
 |
|||||||||||
 | KISLEMEZMUSTRA FOREVER YOUNG Az
együttes legismertebb dala. A bemutatkozó albumot közvetlen megelőző
kislemez. Egy gyönyörű ballada igazi dobokkal és fanfárokkal. Marian
Gold briliáns szövege és éneke. Egy dal a világot fenyegető atomhalál
árnyékából. Nem volt egyszerű dolga az együttesnek 1984. őszén. A bemutatkozó albumot már kettő világsiker, a Big In Japan és a Sounds Like A Melody megelőzte. A harmadik dal, amely kislemezre került, és amely egy héttel a hasonló című nagylemez előtt jelent meg, joggal követhette sikereiben a már ismert kettő számot. Óriási nyomás nehezedett a fiúkra, azonban a szerencsés producer választás valamelyest enyhítette azt a terhet, amelyet a hirtelen jött siker rájuk zúdított. A Forever Young az első dala volt az együttesnek, amely még valamikor 1982 végén született, amikor is Bernhard elhívta Mariant egy zenekari próbára, melyen Frank is ott volt. Megmutatták Gold-nak a dal zenei alapjait, melyre aztán hamarosan megszületett a szöveg is. A korai verziók közül az 1983-as demo változat volt az, amelyből a hivatalos verzió született: miután napokig nem tudtak mit kezdeni az eredeti dance ritmussal, Andreas Budde, az egyik producer a felvételek során egyszerűen lehúzta a ritmusszekció sávjait a stúdióban, és mindenkinek világossá vált: ez egy ballada. Eredetileg az együttes ezt a dalt jelentette volna meg első kislemezeként, de a lemeztársaság kivárt és a Big In Japan-t választotta. A Forever Young kislemezen 1984. szeptember 20.-án jelent meg. A borítón az ezt egy héttel később követő album borítójának bal alsó fele, annak a bizonyos kő arcnak egy darabja látható. Érdekes elképzelés, ilyet eddig még sehol sem láttam. A lemezborítóra rákerült a már jól ismert Alphaville felirat, és elé az a gyémánt logó is, amely nagyszerűen kiegészíti, és igazán dekoratívvá teszi azt. További érdekessége az volt a kiadványnak, hogy a maxi verzió borítója teljesen más, mint a kislemezé. Egy kép látható az együttesről, akik egy ház tetején érdekes ruhákban állnak egy-egy bumeránggal, illetve Frank egy zászlót lengetve. (Egyébként ez a fotó látható az album UK kiadásán is!) A jól ismert alapváltozat került a kislemezre, amelyet az albumról másoltak ki. A Forever Young egy jellegzetes szinti szőnyeggel kezdődik néhány effekttel megspékelve. Az első refrénnél harangok, majd üstdobok - átvezetve a második versszakba. Gyönyörű, felfelé ívelő refrén, világot átölelő érzés. Remekül felépített dallam, és akkord menet, Marian briliáns éneke. A végén az a jellegzetes trombitaszóló, amelynek megszületése adta magának a dalnak az ötletét. A maxira egy felgyorsított, úgynevezett special dance version is felkerült, emlékeztetve arra, hogy tulajdonképpen eredetileg is valami hasonlónak indult a Forever Young. Különösképpen nem is szeretem, nem igazán szoktam hallgatni a maxit. Valahogy nem illik ez a feeling hozzá, látta meg jól annak idején ezt a producer is. Persze aztán csak ki kellett adni egy ilyen táncolható verziót is, amely nem biztos, hogy a dal javára vált. A Welcome To The Sun című lassú dal került a b oldalra, amely már csak azért is érdekes, mert ennek a korszaknak ez a második és egyben az utolsó lassú dala. Minimális szintetizátor használat, Mertens ambient és kísérleti jellegű kísérete, Gold nyugodt és visszafogott éneke, már-már egy altató jellegzetességeit mutató, álomszerűen megformált dal. Telitalálat az a oldal mellé. A Forever Young listás helyezései: by vafe
|
|
||||||||||
 | | | | | | | | | |
|
| |
