KISLEMEZMUSTRA

FOOLS
1994. július 8.



1994. július 29. Eger. a forróság szívdobbanása. könyvesboltban Csabával. we read the books. újság. lemezoldal. alphaville.  fools. döbbenet. golden feeling. faithful and true. >>>

A nagy visszatérő. A Prostitute album beharangozó kislemeze. Tipikus Alphaville feeling, igényes zenével és fantasztikus szöveggel. A dal, amely 5 év szünet után ismét a slágerlisták felé vitte az együttest, annak ellenére, hogy nem egy tipikusan slágerdalról van szó. Mexikóban forgatott emlékezetes és nagyszerű videó.  


1994 nyarának közepe egy kellemes meglepetést hozott: végre-valahára megjelent a már nagyon várt Prostitute albumot beharangozó kislemez, a Fools. Az új dal véleményünk szerint mind zeneileg, mind pedig a szövegét tekintve tökéletesre sikeredett, s egyik szempontból sem marad el az Alphaville eddigi munkáitól.
A zenét tekintve elég nehéz volt elképzelni, hogy milyen irányban fejlődik - egyáltalán fejlődik-e tovább az együttes. Csalódnunk nem kellett, bár a Fools nem jelentett akkora előrelépést az előzőekhez képest, mint a Romeos a Red Rose-hoz viszonyítva.
A dal talán a Headlines/Sister Sun vonalat viszi tovább, ugyanakkor ismét egy más zenei világot kapunk, mint az előző lemez.
A szöveget tekintve fantasztikusat alkotott az Alphaville. Első olvasásra azt hiszem mindenkinek egyértelmű volt a politikai mondanivaló: "Mindenünk mi volt, atomtervekre cseréltük", vagy "Ezekre a politikusokra csak legyintek, a demokrácia csak egy hazugság". Mégsem ezek a sorok a legfontosabbak a szövegben, ugyanis a vers tele van bibliai idézetekkel. Itt van mindjárt az első szakaszban: "De Jerikó sosem fog elesni, bár trombitáinkat régen eladtuk", és egy teljes szakasz, amely a Jelenések könyvéből való: "Hét pecsét, hét trombita, hét kehely, hét csapás, hét angyal, a skarlátvörös vadállat, szajhák anyja, hűséges és igazságos". Ha igazából tudni szeretnénk ezen sorok jelentését, érdemes, sőt el kell olvasnunk a Jel 17, 1-18 szakaszát, amelyben egyértelmű a prostitúcióra való utalás. A "hét pecsét és hét angyal" képpel már találkoztunk a Summer Rain című dalban, ott is óriási jelentéssel bírt ("bárki törte fel a hét pecsétet és a dühös angyalokat szabadon engedte) .
Úgy látjuk, hogy a bolondok maguk az emberek, akik kénytelenek úgy táncolni, ahogy a politikusok fütyülnek, mivel egy olyan kormányzat függőségében élnek, amelyet ők maguk hoztak létre = "a demokrácia csak hazugság". Ez talán a Fools elsődleges üzenete. A másodlagos üzenet pedig talán az lehet, hogy mindez nem mehet már így soká. Bibliai időket élünk, és lassan beteljesedni látszanak a Jelenések könyvének történései = "mother of harlots - faithful and true".
A lemez borítója nagyszerűen kapcsolódik a szöveghez, néhány szóban arról: vörös alapon egy hófehér, vicsorgó fogsor, amely leginkább egy farkaséhoz hasonlít. Maga a festmény nagyon szép, igényes munka. Egyetlen problémánk a borítóval az volt, hogy az amúgy is nehezen olvasható írott betűtípusokat sikerült egy nem túl szerencsés megoldással - a halvány árnyékok elcsúsztatásával - szinte tökéletesen olvashatatlanná tenni.
A kislemez (maxi cd) a Fools 4 változatát tartalmazza, sajnos b oldal nem került rá.
Az első, a single, amely az albumról lett kimásolva, csak itt éppen lekeverik a végét. Tétova dobok indítják a dalt, aprólékosan és precízen kidolgozott ritmusszekció, amelyre szépen építkeznek a szinti és gitártémák. Egyszerű, de annál élvezhetőbb gitárszóló. Gold éneke briliáns, a dal utolsó része pedig valami őrült erővel bír, amikor is teljesen felfokozódik a hangulata, majd egy kellemes levezetéssel ér véget.  Ezután két, az Alphaville által mixelt verzió következik. A Seven Seals-ben az egész nóta egy akusztikus gitár alapú megszólalással hallható, rendkívül feszes tempóban. Összességében amolyan u2-s hangulata van a dolognak, de én azért maradnék az eredetinél. A Faithful and True verzió a dal balladásított változata egy zongorán és némi halk szintetizátoron előadva. Igazi csemege a rajongóknak, hiszen a szám nem szenvedett csorbulást a kifejezés módjának változása miatt, sőt. Sokan a legjobban sikerült változatnak tarják. A negyedik, a maga Twelve Inch címével sejteti, hogy a hallgató most itt valami nagyon táncolhatóra számítson. A végeredmény egy tipikus táncolható darab. Szerencsére nem olyan durva mértékű a rombolás, mint amilyet legutóbb a Romeos-szal műveltek, hanem jóval igényesebbre sikerült, hasonlóan a BIJ 92-es remixekhez.   
A dal videója két változatban került a közönség elé. Míg a VIVA-n az eredeti, az MTV-n csak a vágott verziót játszották, mivel az MTV megtagadta a játszást a kakasviadalos részek miatt. A rendező, Scott Kennedy láthatóan ügyelt arra, hogy korszerű videót készítsen, azaz a zenészek láthatóak legyenek a filmen, mozgalmas, színes vágásokat használjon. A képek szorosan követik a szöveg mondandóját, így talán néhány dolog azok számára is érthetővé válik, akik nem értik az angol nyelvet. Marian két szerepet is játszik a filmen: egyszer, mint énekes (ekkor fekete zakót hord) másszor pedig, mint bolond (fehér zakóban) aki idétlenül táncol, vigyorog és fényképez, de láthatjuk őt egy szimbolikus gyászmenet élén is. A gyászmenet az egyik legjobb része a videónak: három koporsót visz a vállán négy-négy csuklyás alak, a koporsók zászlókkal letakarva, belőlük pedig papírpénzek lógnak ki. Előttük megy a bolond, aki hevesen gesztikulálva mutatja nekik az utat. Ez a kép is egyértelmű utalás a szövegre. A másik két zenész, Bernhard és Ricky csak rövid állóképekben jelenik meg. Rajtuk kívül még egy kisgyerek is szerepel a videóban, aki fején álarccal, kezében bottal futkározik (rögtön az elején) és táncol. Pazar videó egy kiváló dalhoz!
Összességében egy remek dallal jött vissza az Alphaville. Mind zenéjében, mind mondandójában sikerült megtartani és tovább építeni azt az igényes zenei világot, amit tőlük a már eddig megjelent három albumukon keresztül megtapasztalhattunk. Kíváncsian várjuk az albumot, már csak azért is, mert a Fools bármennyire is ütős és erős nóta, nem határolta be egyértelműen a következő album stílusát.
Tíz pontból természetesen tízet kapott nálunk a Fools maxi.



Vajda Ferenc és Heltai Ákos, 1994 nyarán
(Javítva és átdolgozva 2009 nyarán/vafe)