LEMEZMUSTRA

DREAMSCAPES
1999. JANUÁR / NAVIGATOR MUSIC

Az együttes máig legnagyobb zenei vállalkozása. 124 dal, 8 cd-nyi zene: korai demók, remixek, b oldalak, kiadatlan dalok és koncertlemez. Az első saját kiadású album, amelyet az interneten forgalmaztak. A válogatást 2500 példányban limitálták, éppen ezért mára gyakorlatilag megszerethetetlen.
A doboz a lemezek mellett egy 64 oldalas impozáns füzetet is tartalmaz a dalszövegekkel és ritka képekkel. Az antológiaként elhíresült kiadványhoz kislemez is kiadásra került: a Flame jelent meg maxi cd-n, immáron másodszor az együttes történetében, új borítóval és tartalommal.


A Dreamscapes megjelentetése igazi csúcspont volt az Alphaville történetében. Több szempontból is. Egy azonban biztos: ezzel lezárult az együttes történetének első és rendkívül mozgalmas időszaka. Voltaképp ez a gyűjtemény az első 20 év zenei lenyomata. Az eredeti ötlet egy dupla album lett volna, ám ahogy folyamatosan gyűjtögették össze a dalokat, végül is egy 8 cd-s antológia lett belőle. Mivel ilyen mennyiségű anyagot képtelenség lett volna hagyományos úton megjelentetni és terjeszteni, az Alphaville úgy döntött, hogy azt a saját lemezcége, a Navigator Music adja ki. Az első kiadás, amely 1500 darabból állt, gyorsan elfogyott, így a csapat úgy döntött, hogy újabb ezer darabot jelentet meg. A forgalmazást egy amerikai lemezbolt, az A Different Drum vállalta magára.

1ne

Az első lemezen a kezdetekbe hallgathatunk bele, azokba az időkbe, amikor még csak demókat készített az Alphaville. Színtiszta újhullámos zenék ezek a nyolcvanas évek legelejéről, köztük például a Big In Japan, vagy a Forever Young - ami akkor még nem lassú tempójú ballada volt. Majdnem a teljes első album anyaga megtalálható valamilyen formában, kiegészítve olyan számokkal, amelyek ugyan akkor készültek, de lemaradtak a nagylemezről. Mindegyik dal digitálisan feljavított, újrakevert verzióban hallható.
Kiemelkedő darabja a korongnak az instrumentális Colours.

2wo

A második cd az Afternoons In Utopia korszakot idézi, hasonló szerkesztési elvvel, mint az első. Itt is demo-remixek követik egymást, valamint a The Breathtaking Blue korszakból három dal, amelyek már a nyolcvanas évek második felében készültek. Érdekes, hogy a harmadik albumról nem hallható több demó, annál is inkább, mert szerintem azok a dalok sokkal több változáson mehettek keresztül, amire lemezre kerültek, mint az első két album dalai. A Summer Rain demo 3-at hallgatva legalábbis ez jutott eszembe. Ennek a demónak egyébként az a Nick Beggs végezte a hangszerelését és basszusgitározott is benne egyben, aki a Kajagoogoo tagja volt és ma is az.
Csúcsszám: Afternoons In Utopia - instrumental 

3hree

A B-songok gyűjteménye. Olyan számok ezek, amelyek annak idején az akkori divatnak megfelelően a bakelit kislemezek másik oldalára kerültek fel. Soha máshol nem jelentek meg, ezért a korabeli kislemezek magyarországi megszerezhetetlensége miatt csak a legelvetemültebb rajongók ismerték őket. Mindegyik remix változatban szerepel a cd-n.
A legjobb remix: Elevator

4our

Kevesen tudták, hogy az együttes már évek óta (pontosan 1995 óta) folyamatosan turnézik szerte a világon. Ezen a lemezen a koncertváltozatokból találunk válogatást egybefüggővé keverve, így voltaképp egy komplett koncertet hallhatunk. Bár az albumra a 95-98 között elhangzott koncertekből válogattak, igazi csemegeként azonban hallható rajta a Beethoven, amely egy 95-ös bejrúti koncerten hangzott csak el, a lemez zárásaként pedig egy jóval korábbi, 1987-es berlini koncert darab a Mercury Girl, amelyet nem is az Alphaville, hanem Marian rockosabb vonalát prezentáló zenekara az Albert and the heart of Gold követett el.
A legérdekesebb nóta: Mercury Girl

5ive

Ki gondolná, hogy volt az Alphaville-nek, pontosabban Marian Gold-nak egy rockos időszaka is? Ez a vonal eddig mindenki előtt rejtve volt - talán csak néhány élő fellépésen hallott verzióból lehetett sejteni a keményebb zene iránti fogékonyságot. Klasszikus, gitáralapú rockzene és már-már punkba hajló kísérletezések találhatók ezen a lemezen. A sok-sok ismeretlen szám mellett Marian első szólóalbumára készült dalok eredeti demói is helyet kaptak. A legjobb nóta: Days Full Of Wonder

6ix

A hatodik cd az érzelmesebb, lassúbb számok gyűjteménye. Szerepel rajta az addig csak koncerteken felcsendült If The Audience Was Listening, a majdnem tizenegy perces instrumentális Mysterion, vagy az Elegy, amely sokak szerint még az örök siker Forever Young-gal is vetekszik. A nyolc lemez közül majdhogynem ez alkot leginkább egységes képet, nem is csoda, hogy a rajongók többségének ez a kedvenc korongja az antológia darabjai közül. Csúcsszám: Elegy

7even és 8ight

A hetes és a nyolcas lemezen semmiféle válogatásbeli koncepció nem jelentkezik, tulajdonképpen ömlesztve találhatók rajta demók, addig ismeretlen remixek, instrumentális darabok. Szerepel például a Big In Japan speciális, egy több mint tíz perces un. FFF Time Warp remixe (Forum/82_Frankfurt/89_Freedom/92), amelyben a dal fejlődéstörténete tárul elénk a legelső live verziótól egészen a 92-es AD mixig. Hallható a Duel, amely addig csak Klaus Schulze 94-es albumán volt hallható, és amelyben Marian énekel. A szövege pedig a korai idők Into The Dark című Alphaville dalból való, amelynek eredetije a 1ne lemezen hallható. Aztán felbukkan a legedzettebb, alternatív zenét kedvelőket is próbára tevő Montago Bay demója 1981-ből, és itt van még Marian legelső dala, amelyet 1978-ban rögzítettek egy dobgitárral kísérve, ez lenne a Recycling.
A kedvencünk erről a lemezről: Wake Up és az Astral Body.

Heltai Ákos, Heltai Csaba, Vajda Ferenc/1999_2010



Kapcsolódó anyagok:
A Dreamscapes füzet, 1999
Autorammkártya [1999]