LEMEZMUSTRA

MARIAN GOLD - SO LONG CELESTE
(1992. augusztus 14.)

Marian Gold első szóló albuma. Eredetileg rock lemeznek készült, ám a lemeztársaság az anyag újraértelmezését kérte, amelyet végül a The Kid and Jon producer páros készített el. Széles skálán mozgó zenei megoldások, Gold és Janey Diamond szövegei, Marian első munkái Rainer Bloss-szal, mint társszerzővel. Négy dal feldolgozás. A lemez "az Alphaville hangja" matricával került forgalomba.

Egy esetleges Marian Gold szóló albumról már 1990-91 környékén szivárogtak ki hírek a Lunapark-ból. Az album megjelenése végül is '92 augusztusára tolódott, mivel az eredetileg rock lemeznek szánt anyagot a lemeztársaság megvétózta. Ekkor érkezett a londoni The Kid and Jon producer páros, akik újraértelmezték Marian dalait. Gold szerint végül is a Celeste egy rythm and blues lemez lett, amelyet a gépek nyelvére fordítottak le.
Az album nekem valamelyest végül is csalódás volt, mert nem éreztem olyan nagy stílusbeli különbségeket a korábbi Alphaville lemezekhez képest. Ha engedték volna, hogy jobban érvényesüljön a rock vonal, talán több értelmét láttam volna. Gondoltam ezt 1992-ben, amikor az első kritikámat írtam erről a korongról. A véleményem azóta nem sokat változott (főleg, hogy megismerhettük azóta már az eredeti rockos verziókat a Dreamscape 5ive lemezről) mégis szeretnék még egyszer nekifutni a daloknak, kiegészítve néhány gondolattal a korábbiakat. Kezdve talán azzal, hogy a lemez megjelenésekor sem Marian, sem pedig a zenekar többi tagja nem árulta el, hogy tulajdonképpen a The Breathtaking Blue elkészítésének végére eléggé elmérgesedett a hangulat a csapaton belül, és sokáig úgy is nézett ki, ez lesz az utolsó Alphaville album. (Ez talán csak a Prostitute album megjelenésekor derült ki.) No, ennek tükrében talán érhető volt a szóló próbálkozás. 17 év elteltével akkor nézzük -pontosabban- hallgassuk meg újra ezt azt albumot.

And I Wonder: egy tökéletes albumnyitó dal. Marian Gold első szóló kislemeze is egyben, amely az albumot előzte meg. A korszak meghatározó darabja, már-már slágeres motívumokkal. Sejtelmes intró, erős és pontos ritmusszekció, kellemes szintetizátor-hangzások gitárokkal megspékelve, Gold ragyogó énekével. Amikor először hallottam a lemezt, ez a dal volt az, amely egyből a fülembe maradt. A maxin jól sikerült, igényes remixek, nagyszerű produceri munkával.  Az utolsó olyan Alphaville-hez köthető kislemez, amely minden formátumban megjelent.
A b oldalon egy "legendás" dal, az Elegy-Legend-Sirens trilógia középső része. Videó hiányában csaknem visszhangtalan kiadvány. 
These days are so bizarre.

The Shape Of Things To Come: az albumon az első feldolgozás. És egyben az első meglepetés is. Kellemes intró után húzós, technosan pergő ritmusszekció, egyszerű gitárkíséret, még egyszerűbb dallam-és szövegvilág. Mégis remekül van összerakva, minden a helyén szól. Leginkább a "jövő hangjai" tetszenek, ahogy egy távolinak mondható hangosbeszélőből szólnak.
Welcome to the future.

Heart Of The Flower: az első lassú dal a lemezen. Leginkább Gold gyönyörű baritonja fogott meg, aztán pedig a remek szaxofon téma. Pazarul szól az egész, tele csilingeléssel és finomabbnál finomabb hangokkal. Egy szép vers Janey Diamond-tól az elmúlásról.
The train to another land.

One Step Behind You: a második feldolgozás és a második kislemez az albumról. Bevallom őszintén, sosem szerettem igazán ezt a dalt, bár ha jól belegondolok, rosszat sem tudok rá mondani. Itt is klasszul cseng minden, remek a hangszerelés, Gold énekben is hozza magát.
Mindenesetre meglepődtem, amikor kijött kislemezként. A videója viszont nagyon tetszik.
The weak and the cruel and the useless.

Sirens (Excerpt from Elegy): a második Diamond vers és az egyik legszebb dal az albumon. Már a címből kiderül, hogy ez egy kivonat minden idők egyik legjobb Gold dalából az Elegy-ből. Itt is remek, sejtelmes intró, pontos basszus és dobprogramok. A vers miatt megtörik egy kicsit a zenei felépítés, viszont az egysoros refrén kántálása nagyon hatásos. Ennél a dalnál is a szintik viszik a prímet, bár ez igaz a lemez első felének többi dalára is.
An amen in his due.

What Is Love? : ez a második dal, amit nem nagyon kedvelek. Elég hosszú, vontatott és ária jellegű. Bármennyire is szép Gold hangja, valahogy nekem nem jön át. Már annak idején sem, de a mai napig így vagyok vele. A zene is viszonylag egyszerű: némi dobgitár, szintikkel és effektekkel megspékelve, az ipari hatású dobok és a basszus viszont remekül támasztják meg a dalt. Korábban még nem is, ma már biztos eltekerem.
A step outside int he rain.

Today: a Celeste harmadik tervezett kislemeze, amely végül csak promóciós kiadásban jelent meg. Az album egyik legerősebb dala: nagyszerű gitár alapok, borongós dallamvezetés, Gold remek éneke. Itt minden a helyén van, még a mennydörgés és az eső hangjai is az intróban: a dal felvétele közben egyszerűen kinyitották a stúdió ablakát és rögzítették azt. A szaxofon itt is nagyon a helyén van. A maxi cd-n mindössze a dal rádió mixe, a borító az And I Wonder borítójának testvére. A kislemezt három évvel később kezdték el játszani a rádiókban.
Here comes the rain.

Peace On Earth: a harmadik feldolgozás az albumon és egyben az egyik kedvencem. A gitárok végig zúznak a dalban, a ritmusszekció telitalálat, Gold ismét remek énekteljesítményt nyújt, bár ez az összes dalra igaz. Ennél a dalnál tudatosul mindenkiben, hogy ez a lemez valóban egy rock albumnak készült.  Himnikus refrén, nagyszerű női vokálok- ez utóbbiból azért nem fukarkodtak a lemezen. És az első Alphaville turné címadó dala is egyben.
God in heaven.

Sweet Needless Of Success: ezt a dalt sokáig költői hitvallásnak hittem, aztán eltelt pár év, amire rájöttem, hogy ez tulajdonképpen 12 év tapasztalatainak összegzése. Egy gyöngyszem az albumon. Sosem felejtem el, amikor először hallottam, azt hittem valami musical betétdala. Gold itt is áriázik, de kevésbé zavaró, mint a WIL-nál.
Into the dry-ice fog.

Roll Away The Stone: a negyedik feldolgozás és egy újabb kedvenc. Minden a helyén van: a gitártémák, a hajszoló dobkíséret, a remek női vokálok, és persze Gold ismét nagyot énekel. Remek albumzáró nóta, egyetlen gyenge pontja ennek a dalnak a szövege. De hát nem is Marian írta.
And in the darkest night.

Érdekes 17 év után erről az albumról írni, már csak azért is, mert ez időközben, ha úgy nézzük, egy Alphaville lemezzé avanzsált elő. Marian Gold remek albumot hozott össze már elsőre is, a későbbiekről már nem is beszélve. Hogy stílusos maradjak, amolyan hosszasan mennyeit.

vafe/2009. augusztus 7.