A BIG IN JAPAN STORY

Maga a kifejezés, a Big In Japan sokáig megosztotta és bizonytalanságban tartotta az Alphaville rajongóit. Találgatások övezték, sőt a zenei kritikusok sem sokra mentek vele, mondván a dal szövege eléggé ködös és értelmetlen. Idővel aztán mindenki megbarátkozott vele, annak ellenére, hogy sokáig senki sem tudta, mit is akar jelenteni a dal címe.

Az együttes életútjában először 1978-ban találkozunk a kifejezéssel, miszerint Hartwing ebben az esztendőben vásárolt egy lemezt egy Big In Japan nevezetű zenekartól, amelynek az a Holly Johnson volt az alapítója, aki később a Frankie Goes To Hollywood frontembere lett.
A 70-es évek végén többféle hatások érték Hartwingot, aki először inkább novellákat szeretett volna írni, aztán rájött, hogy a zene sokkal közelebb áll hozzá.
A nyolcvanas évek elején egy olyan trend is elindult a zeneiparban, miszerint, ha sok pénzt szerettél volna keresni kévés idő alatt, alakítanod kellett egy hardrock bandát, piacra dobni egy lemezt Japánban és máris nagy lehettél Japánban - és persze a világ többi részén fogalmuk sem volt az egészről. Az egyik magyarázata ez volt a kifejezésnek, aztán persze rögtön a nóta sikerét követően, előkerültek maga a dal magyarázatai is. Ma már tudjuk, hogy a dal egy narkós fickóról és álmairól szól, aki mindig valamilyen eszeveszett, különös dolgokról gondolkodik egy jobb világról reménykedve.

Tehát Hartwing valamikor 1978-ban írt egy dalt ezzel a címmel, amit annyira utált, hogy jó mélyre el is rakta az íróasztala fiókjába. Aztán 1981-ben előkerült, miután a Melody Nelson nevű projekt megalakult. 1981 karácsonyán adták elő élőben először az akkora alakult Chinchilla Green nevezetű alkalmi formációval, és a dal  akkor inkább még punkos beütésű volt. Időközben a Nelson Berlinből Münsterbe költözött, és az Alphaville megalakult. Az együttes második koncertjén is elhangzott a dal, amelyet '82 szilveszterkén tartottak a Forumban. A nóta továbbra is az utálat tárgya volt, nem is szerepelt az AV első demo kazettáján, csak később, 1983-ban szedték elő újra Bernd javaslatára, amelynek hallatán meg is zavarodott a lemeztársaság. Olyannyira, hogy ez a dal is felvételre került '83 nyarán a berlini Studio 54-ben. Annak ellenére, hogy a zenekar kedvence a Forever Young volt, a lemeztársaság ezt a nótát választotta ki első megjelenésre, melyet a következő év januárjára terveztek.   

A megjelenés hivatalos napja a WEA szerint 1984. január 5, az Alphaville honlapja szerint január 17. volt. Ettől kezdve tulajdonképpen már minden ismert. A dalt február 1-jén bemutatták egy német tv-műsorban, majd a második tv-fellépés a listákra egyengette a dalt.
Áprilisban Dieter Meier (Yello) rendezésében elkészült a promo videó, röviddel ezután pedig - Európában elsőként Németországban - listavezető lett a Big In Japan. Két hétig, április 9-23 között tanyázott a német lista élén, letaszítva onnan a FGTH Relax című dalát. 

Helyezések:  
#1 USA, Billboard Hot Dance Club Play, Németország, Svájc, Svédország
#2 Olaszország, Hollandia, #3 Norvégia, #4 Ausztria, Irország, #5 Dél-Afrika,
#8 Egyesült Királyság, #13 Franciaország, #66 USA, Billboard Hot 100

A kislemezből és a maxiból világszerte több mint 2 milliót adtak el.
1992-ben ismét kiadták a Big In Japan remixeket 2 cd-n is, a First Harvest válogatás album beharangozó kislemezeként (1992 AD, Swemix Remix). A Forever Young mellett pedig ez a dal lett a második olyan Alphaville klasszikus, amelyből a legtöbb feldolgozás született az elmúlt 25 év alatt.